"A címben olvasható mondat gyakran hangzik el a futballpályák környékén, általában nem túl pozitív felhanggal. Pontosan ez a mondat fogalmazódott meg bennem péntek késő este, amikor hosszú idő után ismételten kilátogattam egy TFSL meccsre. Ez már nem az a csapat, amit "én vezettem", ez már nem az a csapat, amelyik teljesen amatőr küzdéssel jutott egyre feljebb az ELTE bajnokság osztályaiban. Ez a csapat már nem az, de ebben egy betűnyi negatívum sincs. Ez a csapat beérett!
Amit péntek este láttam, már teljesen más volt, mint amit egy évvel ezelőtt láthattam. Egy egységes, tudatosan mozgó, tudatos támadásokat vezető, szervezetten védekező csapat győzte le az ellenfelét, kétségeket nem ismerve. Magabiztosság, fegyelem, kreativitás és az egymásért való küzdelem volt az, amit még a lelátóról is érezni lehetett.
Hátul folyamatosan jól zárt a csapat, apróbb - a nagy gólkülönbség számlájára írható - rövidzárlatoktól eltekintve nem is volt gond a védekezéssel. A "középpályán" folyamatosan, labda nélkül is sokat mozogva alakult ki mezőnyfölény. Régi jó közhellyel élve megbecsülték a labdát, alig fordult elő olyan, hogy az ellenfél szerzett labdából indulhatott volna innen. A kapu előtt ugyan még voltak kihasználatlan ziccerek, de ezt ellensúlyozta néhány bravúros egyéni megmozdulás. A helyzetkihasználás még javítható, de ezen a meccsen - bőven - belefért ez is.
Neveket szándékosan nem emelek ki, lefele senki sem lógott ki ezúttal, felfelé pedig nyilván lehet említeni a több gólt is szerző játékosokat, de nem érdemes. Ez a csapat már nem az... viszont ez már egy CSAPAT!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése